Trend

Drábik: munkaalapú pénzrendszer kell

Drábik János, író, jogász és közéleti személyiség, aki nem mellesleg Magyarország egyik leleplező oknyomozó szakértője. Június 12.-én ő is vendégszereplője lesz "A világ jövőképe" konferenciának, arról kérdeztük, hogy milyen témákra lehet tőle számítani az előadáson, illetve a jelenlegi piaci helyzetről érdeklődtünk.

Szerző: Pécz Róbert

Drábik úr, az Európai Unió, a fennállásának a legnagyobb válságát éli meg ezekben az időkben. Látható volt ez a fajta összeomlás, vagy nem lehetett megjósolni, esetleg a radikális változtatásokat ilyen helyzetben könnyebb bevezetni, és ez egy mesterségesen kreált szituáció?

Az Európai Unióról nekem személy szerint az a véleményem, hogy fölösleges intézmény, mert ami jót és szépet el lehet róla mondani (pl. a munkaerő, az áruk, az információk és a tőke szabad áramlása, a határok légiesedése), ahhoz nem kell egy ilyen nemzetek felett álló birodalmi struktúra. Az EU nemzetek feletti bürokrata vízfejjé alakult át, amely rengeteg pénzt emészt fel.

Önként jelentkezők

| |

Sokan csodabogárként néznek azokra, akik önkéntes munkát vállalnak. Föladni a kényelmet, a mindennapok megszokott rendjét egy olyan munkáért, amiért nem is fizetnek? Pedig egyre többen próbálják ki.

A foglalkoztatás trendjei

kép

Nehéz megmondani, miféle szakmát válasszon az, aki harminc-negyven év múlva is választott hivatásában szeretne dolgozni. A szülőnek sem könnyű eldönteni, melyik irányba terelgesse gyermekét: a zongora- vagy az idegennyelv-órákat erőltesse inkább, esetleg a karatét, hogy utóda felnőve eséllyel védje meg magát a civilizáció romjai közepette.

Hazánkban alig több mint tizenöt éve még teljes foglalkoztatottság volt, olyannyira, hogy aki egy hónapnál tovább nem dolgozott, börtönbe vitték közveszélyes munkakerülésért (KMK). Ennek persze meg kellett fizetni az árát a "kapun belüli munkanélküliségben", azonban a munkavállalóknak sem kellett sokat töprengeniük, vajon a gazdaság folyamatai lehetővé teszik-e számukra, hogy megmaradjon a munkahelyük, a pályakezdők pedig azonnal elhelyezkedtek.
Bár a nyolcvanas években hosszas "társadalmi", de legalábbis sajtóvita alakult ki arról, vajon áru-e a kultúra, azt a rendszerváltás környékén sem vetette föl senki, vajon az ember munkaereje áru-e. Így az bármiféle vita nélkül áruvá lett, amelyre a munkaerőpiac keresletingadozásaitól függően lehet vagy nem lehet vevőt találni.

Az állásvadászt rövid távon is különös meglepetések érhetik: a rendszerváltást követő években például gépészmérnökként gyakorlatilag lehetetlen volt állást kapni, ma viszont könnyen találhat jól fizető pozíciót. Hosszabb távon még meghökkentőbb változásokra lehet számítani. Jósolni persze nehéz. A legtöbb társadalomkutató egyetért abban, hogy valamiféle korszakhatárt élünk meg, a nézetkülönbségek inkább abban állnak, hogy ugyan miféle korszakokét?

Tanulással vagy a kapcsolatainkkal boldogulunk?

|

Az emberek nagyobbik fele (54%-a) úgy gondolja, hogy a munkaerőpiacon történő érvényesülés lehetőségét a folyamatos képzés, az élethosszig tartó tanulás biztosítja, de azok aránya is számottevő (41%), akik szerint a boldogulás inkább a jó kapcsolatokon múlik.

Tartalom átvétel

Érdekes/hasznos volt, csatlakozom a munka.org Facebook-csoportjához: