Távmunka állásvadászkaland

|

Egy állásvadász küldte be a történetet. (Ezen olvasónk is megérdemli az Olvasói Aranytoll Díjat).

 A munka az lett volna, hogy rendes könyveket tegyünk át elektronikus könyvbe, amit egy spéci hardver ketyerével védenek le másolás ellen.

Az elvesztegetett idő, a hitegetés egy április végi 20000 Ft-os tanfolyammal kezdődött, ahol meghallgattuk a marketingszöveget, és megtanították a fő és járulékos programoknak a kezelését. A program tulajdonképpen családi fénykép- és videóalbumok közzétételére készült, de komolyabbra is "használható". A szerkesztés során szövegdobozokat és képeket (videókat)  kell átvenni.

A szövegek konverziója PDF->DOC vagy RTF->vágólap->szövegdoboz az oldalon sorrendben történt. Az utolsó egy ócska program két változatával, amelyek közül a régebbi volt a jobb. Mondanom sem kellett, hogy kiegészítéseket kellett hozzá írnom, például a lap alji sorok kiegyenlítésére, és a páros-páratlan oldalon fejezetenként eltérő fejlécek beírására. Könyv- és CD-borítót is kellett tervezni, megadott minta alapján.

Első gyanús momentum: számlát kértem a tanfolyamról, hátha jó lesz arra, hogy kivasaljam a munkaügyi központból. Nem adtak.

Május-június: két próbamunka.
1. Gőzös magyarkodó versek, Majakovszkij-féle ugráló behúzásokkal.
2. Hosszú jogi szakszöveg: PDF-ben 160 oldal, végállapotban duplaannyi. Elküldöm gmailen, ahol nincs olvasás nyugtázása, várom, várom a visszajelzést.
Egy meghiúsult meeting, mert a helyszín kulcsát birtokló budapesti főnökasszony nem ért rá. Próbáltam csoporttalálkozót szervezni más helyszínre, de a csoportvezető meghiúsította. Ismered azt a főnöktípust, amely minden alulról jövő kezdeményezést elfojt?

Július: nyári szünet.
Megfejtettem az adatszerkezeteket. Írogattam a saját programomat, hogy amit nem tudtak a Flip Album Vista Pro és a Flip Publisher programok, megcsináljam saját eszközökkel.

Augusztus: semmi életjel 18-áig.

Akkor kaptunk többen "éles" munkát. Azt megmondták, hogy két nap van rá, de azt nem, hogy mit fizetnek érte.
Egy számítástechnika tankönyv sok képpel és még több helyesírási hibával, hivatkozott de nem létező függelékekkel.
Hülye buzgó mócsingként nekikezdtem, tönkretettem az augusztus 20-ánkat.

Kérdeztem a csoportvezetőt, aki a főnökasszony szent és sérthetetlen élmunkása volt. Állítólag csodásan adaptálta az ausztráliai magyarok katalógusát. Láttam belőle 2 oldalt. Ahogy mondani szoktam: "Minden munkahelyen van egy szent tehén." Nem a biológiai nem számít, hanem a sérthetetlenség. A csoportvezető meg volt sértve, hogy ünnepnapon mertem neki telefonálni. Dolgozni kell, de segítséget kérni tilos?
Augusztus 23-án leadtam az első változatot. Kezdődött a labdázás: Nem korrektúrázunk! Ez ezért nem jó, az azért nem jó. Áttettek egy másik csoportba, egy szőrözős csoportvezetőhöz. Egyszer sikerült meggyőznöm, hogy a tartalomjegyzéket én csinálom a "Fontos betartandó konvenciók" szerint, de mindig talált valami más hibát.

Közben hívogattam a régi és új csoporttársaimat is. Nem láttak pénzt 6-8 hónapja. Az egyik azt mondta, hogy 70 emberből 20-szal készülnek szerződést kötni. Megjegyeztem valamelyik másiknak, hogy ezek szerint már van egymillió forint tiszta bevételük. Spicli volt, továbbadta a főnökségnek.

Október elején, amikor a szőrözős úgy vágta vissza valahányadik verziómat, hogy "és ez a hiba ismétlődik többször is", újra bevittem az egészet.

Október 18-án végre egy meeting a tanfolyam helyén. Behívattak a többiek előtt, hogy ilyen rossz a munkám, meg olyan rossz, meg micsoda bomlasztó tevékenységet folytatok, de még adnak egy lehetőséget: Új anyagot két hét alatt. Mennyiért, nem mondták, meg essek neki kézzel az utolsó sorok kiegyenlítésének. Végül is nem nekem kellett nemet mondanom, mert kijelentettem, hogy spicli van a csoportban. Miközben a szőrözős a hülyeségeit mondta egyedül, a főnökasszony meggondolta magát, kirúgott, de visszafizette a tandíjat..

Érdekes/hasznos volt, csatlakozom a munka.org Facebook-csoportjához: