Egy pedagógus kalandjai az álláspiacon

Az embernek akad olyan időszaka, amikor munkakereső stádiumban van. Ez már nálam is előfordult, pláne, amikor lejárt a szerződésem azon a helyen, ahol pedagógusként dolgoztam. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a munkaerő-piacon könnyedén el tudok helyezkedni, de pedagógusként csak nagyon nehezen.

Elhatároztam, hogy semmiképp sem vállalom el az első szembejövő munkát, mert a lehetőségek közül a legjobbat akartam választani. Így is volt esély, hogy melléfogjak, de legalább én döntök - gondoltam -, s ha nem jön be, akkor csak magamat okolhatom.

Nem unatkoztam az átmeneti időszakban - persze nem  mintha hiányoztak volna a viharfelhők! Pedagógusként elhelyezkedni? Próbálkoztam, de kifejezetten nehéz feladat év közben egy iskola tantestületébe jutni, a magániskolákba való bejutás pedig szinte lehetetlen két okból: egyrészt a magániskolák zöme nyelvspecifikus, másrészt pedig igen zárt világ? Sajnos csak kis lehetőségeim voltak, meg persze be nem váltott ígéretek ismerősök részéről. Azért eszem ágában sem volt feladni! A kis lehetőségek a nem diplomás minimálbért takarták, ami nekem a fővárosban kevés lett volna, mert mire kifizetem a lakbért meg a bérletet megveszem, alig maradna ételre havi 6-8 ezer forint. Nem királykisasszonyságból nem vállaltam el az első szembejövő munkát.

Elképesztő interjúztató

Eljutottam néhány állásinterjúra. Volt egy, ahol nem bírtam ki nevetés nélkül, ezt kiemelem most az állásinterjúk sorából. Könyvesboltba kerestek könyvesbolti eladókat. Gondoltam, miért ne próbálnám meg, végül is olvastam már életem során jónéhány könyvet, legfeljebb a munkamenetben tudnak újat mondani - ez is csak egy megtanulható szakma. Bementem állásinterjúra, de az interjúztató nő felkészületlen volt, eleve késett is vagy 10 percet. Mintha nem az ő érdekük lenne megbízható munkaerőt kiválasztani? Ez volt az első fekete pont. Bemutatkozáskor döglötthal-kézfogással üdvözölt, (2. fekete pont) másfelől pedig kérte tegeződjünk, én udvariasan belementem, ő meg magázott tovább. (3. fekete pont). Nem hagytam őt elmélyülni az életrajzomban, kérdésekkel bombáztam, mert én felkészültem belőlük, s a feladat is érdekelt, gondoltam jelét adom érdeklődésemnek: kérdeztem, kérdeztem és kérdeztem. Amikor végre ő kérdezett (miért hagytam ott az előző munkahelyem), akkor nem értette, hogy mit jelent az, hogy GYES-es helyén dolgozni. Nem értette, mit takar a GYES fogalma. Ezután jöttek az anyagiak. (Nem diplomás) minimálbér heti 40 órás munkarendben való munkálkodásért. Itt álltam fel, s meneteltem ki, mielőtt kitört volna belőlem a gyötrő nevetés. Aztán, vagy csak a papírforma kedvéért, vagy hogy az övék legyen az utolsó szó, a hivatalos értesítés szerint azért utasítottak el, mert túlképzett vagyok?

Édes élet

Néha hullámvölgybe kerültem, és úgy éreztem, hogy feltehetően az Óperenciás tengeren túl fogom megtalálni azt a munkát, ami tetszik is, s amiből meg is élhetek. Most azt gondolhatják, hogy azt hittem, hogy megtalálhatom azt, ahol kolbászból font kerítések mögött állnak a mézeskalács házikók. Nos, akármilyen furcsán hangzik is, valóban találtam egy mézeskalács házikót, amiben nem a gonosz boszi lakott, hanem egy kemény vonású, karakán asszony, aki mosolyogni is tudott. Teljesen véletlenül bukkantam rá a lehetőségre: egy cukrászdába kerestek lányokat. Egy hideg vasárnapon voltam próbanapon, ami már csak a vasárnap miatt sem tetszett, de azért rávettem magam? Nyugodt, kellemes, szép és vidám hely volt a cukrászda. A főnökasszony nemcsak jó emberismerő volt, de a kisujjában volt a cukrászat, a marketing, meg minden, ami ide kellett. Olvasnivalóval látott el (üzletszabályzat, sütik nevei, a cukrászda története, stb.), körbevezetett a cukrászdában, s mindenben türelmesen segített. Még arra is felhívta a figyelmemet, hogy vigyázzak néhány lánnyal (tisztességes volt: neveket nem említett), akik rég ott dolgoznak, s féltik az állásukat az újak miatt, ezért bizonyára szemétkedni fognak velem is. De csak bátran szóljak neki, ő helyre teszi majd a lányokat. Igaza volt, bepróbálkoztak. Ez szintén jó pont volt nálam, hiszen ezek szerint ismeri az alkalmazottait, továbbá nem vesztette el az emlékeit: ő is volt kezdő, tudja jól, ez nehézségekkel jár. Első komoly megbízatásom igen cikinek tűnt a lányok szemében, de én élveztem: egy fotózáshoz elő kellett készíteni (elmosni, portalanítani) a 100-120 éves cukrászati eszközöket, formákat, kelyheket, kannákat, kanalakat, stb. Abban a megtiszteltetésben részesülhettem, hogy nem csupán megérinthettem ezeket a tárgyakat, s nem csak én fényesíthettem ki azokat, de a főnöknő még történeket is hozzáfűzött kérésemre és számtalan kérdésemre. Óriási türelemmel és kedvességgel válaszolt. Először megijedtem nyájasságától, kétszínűséget sejtve, de rájöttem, hogy nem kell mindent hátbatámadásnak venni, s igenis örüljek már ennek az embernek, elvégre ő húz ki a csávából, ha kellek neki alkalmazottként!

Egész nap talpalni kellett, az igaz, de meg is fizetett a főnökasszony: kaptam a bérem mellé egy szakajtónyi sütit, alig bírtam hazacipelni! Hát ez nem semmi: itt figyelnek a dolgozókra! A főnéni az elején is (jó tanácsok), a végén is (összegzés, hogy tetszett?) leült velem BESZÉLGETNI, kíváncsi volt rám, megköszönte a munkámat tisztességgel és utamra bocsátott.

Dolgozóból vendég

Ma is annak gondolom róla, aminek először: nagyon jó ember. Egyszerre határozott, figyelmes, szigorú, kedves és következetes. Továbbá mindig mindenkinek tudta a nevét, mindenkivel bájosan elcsevegett, akár vendégről, akár alkalmazottról volt szó, mindenkihez volt néhány jó szava. Már első nap hozott nekem a finom sütikből kóstolót - nem tudom mennyire divat az újoncot tejben-vajban fürdetni? Ez engem meglepett, de jólesett a figyelmesség. Szóval azonnal megkedveltem őt, és a cukrászdát. S ez tartott mindaddig, amíg nem kaptam egy még ennél is kedvezőbb állásajánlatot. De rá és a cukrászdára azóta is sok szeretettel gondolok, s ma is sűrűn megfordulok ott - bár manapság már csak vendégként, ugyanis az Óperenciás tengeren túl nemcsak mézecskalácsházikó található kedves nénivel, hanem pedagógusállás is. Ugyanis találtam állást pedagógusként - ez volt minden álmom. És most (újra)élem ezt az álmot!

Gergely Judit

Köszönjük Gergely Juditnak, hogy megírta állásvadász kalandjait a www.munka.org-nak, s gratulálunk a megérdemelten elnyert Olvasói Aranytoll díjhoz!

Információk az Olvasói Aranytoll Díjról

 

Érdekes/hasznos volt, csatlakozom a munka.org Facebook-csoportjához: