Gyógyítónak lenni a történelem folyamán mindig is óriási presztízzsel járt, és talán csak a legutóbbi időkben és hazánkban vesztett a szakma megbecsültségéből. Végigtekintve az orvosok elhelyezkedési lehetőségein, az itthoni gyógyító munka végzése nem a legkedvezőbb anyagilag.
Dr. Hegedűs Beáta is úgy gondolta még az egyetemi évek elején, hogy egy napon orvossá lesz. A terv azonban időközben változott: gyógyszerismertetőként, ismertebb néven orvoslátogatóként keresi kenyerét.
- Nem zárom ki a lehetőségét, hogy egyszer mégis orvossá legyek - mondja Beáta. Nem lehet könnyű dolga, hiszen hat év egyetemi tanulás után, általános orvosi diplomával két évig csak rezidens lehetne, s utána jönne még a szakvizsgához szükséges gyakorlati idő. A hosszú időszak alatt a jelenleginél jóval kevesebb fizetésből kellene megélnie.
Az anyagiak mellett más okok is közrejátszottak döntésében: például azok a tapasztalatok, amelyeket az egészségügyről "alulnézetből" szerzett: az orvosi egyetem alatt, az utolsó évet kivéve, végig segédnővérként dolgozott. Eltántorította az is, hogy nőként kevés esélye lett volna egy sebész-rezidens helyre bekerülni.
- A sebész inkább "férfiszakma", nagy állóképesség szükséges hozzá, szokták mondani - sorolja tovább indokait.
Az orvoslátogatónak a munkaideje kötetlenebb, nincsenek a családi életet olyannyira megnehezítő ügyeletek sem.
- A kötelező ügyeletek mellett nem tudnék a nyolc hónapos kisfiamról sem gondoskodni, míg a mostani munkám mellett megoldható - mondja.
A hatodik év végén nem csak Beátának tűnt vonzóbbnak ez a pálya az orvosinál: az évfolyamon szinte minden harmadik ember elhagyta a pályát. Akadt, aki másoddiplomába kezdett, a többség az orvoslátogatói munkát választotta.
Mindez aligha csodálható, hiszen a rezidensi fizetések nagyjából, bruttó 105-120 ezer forint körül mozognak, míg egy orvoslátogató bére gyakorlattól, teljesítménytől függően bruttó 300-400 ezer forint, amihez még egyéb juttatások - céges autó, laptop - járulnak. A gyógyszerbemutató tudja, hogy akadnak orvosok, akik nem szimpatizálnak ezzel a tevékenységgel, ám szerinte igenis hasznos az orvosoknak, hogy információkat kapnak az új medicinákról. Gyakran támadják a gyógyszergyártókat az orvosi konferenciák támogatásával, holott ezek az orvosokat segítik munkájukban, akik aligha engedhetnék meg maguknak a részvételt, ha saját fizetésükből kellene finanszírozniuk.
Míg korábban orvosi vagy gyógyszerészi végzettséghez volt kötött a gyógyszerismertető tevékenység, tavaly bővítették a kört, így ma már az orvoslátogatók között találhatunk vegyészt, biológiatanárt, diplomás ápolót, mentőtisztet is. Ennek ellenére néhány gyógyszercég továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy gyógyszerész vagy orvos végzettséggel rendelkezzen az értékesítő.
- Előnyben van továbbra is az orvos vagy gyógyszerész végzettségű gyógyszerismertető, hiszen a gyógyszert szakmai szempontból kell választani. Érezhető ugyanakkor, hogy kinyílt az olló, és mások előtt is megnyíltak a lehetőségek. Több az orvoslátogató, nehezebb elhelyezkedni a pályán, a bérek és juttatások átlagos színvonala is csökken - mondja az orvoslátogató.
Nem bankszféra
- Egyre kevésbé vonzó pálya az orvosi - mondja dr. Tulassy Tivadar professzor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora. Az alacsony társalmi megbecsültség mellett - ami az anyagiakban is tükröződik - az is oka lehet a pályaválasztók elfordulásának, hogy az orvosi pályán igen lassú az előrehaladás. Az elmúlt tíz-tizenöt évben láthattunk gyors karriereket közgazdasági, informatikus pályákon, az orvosi pálya azonban aligha produkálhat valaha is hasonlókat. Belgyógyászi vagy sebészi szakdiplomáért az általános orvosi diploma után még öt évet kell tanulnia az aspiránsnak, de a háziorvos sem ússza meg négy év alatt. Az egészségügy rendszere a rektor szerint hierarchikus, de nem feudális.
- Más szakmákkal ellentétben harmincévesen még nem lehet orvosként vezető pozícióba kerülni, és a nyugati országokban sincs ez másképp. Hosszú évek tapasztalata szükséges ahhoz, hogy az orvos emberek sorsáról dönthessen - magyarázta a rektor.
Rég hamis már a vélekedés, hogy orvos leginkább abból lesz, akinek a szülei is gyógyítottak: az "orvosdinasztiák" egyre kevésbé jellemzőek. Sőt, az orvos szülők gyerekei - látván az orvosi lét realitásait - kevéssé hajlamosak követni felmenőik példáját.
Általános orvosként esetleg kis faluba lehet elmenni gyakorló, gyógyítással foglalkozó doktornak. Ma már olyan szakképzési helyekre is könnyű bejutni, ahová korábban nagyon nehéz volt: ilyen például a gyermekgyógyász szak. Igaz, a sebészi, nőgyógyászi helyekre még mindig nehéz bekerülni.
Aki gyógyít
Dr. Bihari Katalin ideggyógyász egy rövid, kényszerű kitérőt leszámítva mindig is gyógyító orvos volt.
- Amikor én végeztem, már a hat év alapképzés után orvosi munkát lehetett végezni, igaz, felügyelet mellett - meséli. Az orvos egy húsz évvel ezelőtti angliai ösztöndíjnak köszönheti, hogy az ideggyógyászat egy részterületén sikerült szaktekintéllyé válnia, s elterjeszteni hazánkban egy akkor még vadonatújnak számító gyógymódot. Az egyetemi karriert tanítómestere nyugdíjazása után (sokadmagával) otthagyta. Egy évig termékmenedzser volt egy gyógyszercégnél, ám hamarosan egy szakintézmény főorvosa lett. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy időközben üzleti diplomát is szerzett. A főorvos jelenleg is képzi magát: egészségügyi menedzselést tanul.
- Nem lehet megszokni - mondja a főorvos a hálapénzről. Egyetért a megállapítással, hogy egyenlőtlenül oszlik el a paraszolvencia a szakterületek között: egy sebész jóval többre számíthat, mint a belgyógyász, nem beszélve a kórboncnokról.
- Ugyanakkor egy belgyógyász gyógyszervizsgálatokkal legálisan kereshet pénzt, erre viszont egy sebésznek kevesebb a lehetősége - mondja. - Az orvosi fizetések alapos megemelésével, s azzal egy időben az orvosok ellenőrzésével, a paraszolvencia elfogadásának szigorú büntetésével kellene a hálapénzt megszüntetni - javasolja a közgazdász végzettséggel is rendelkező orvos-menedzser.
Itthon és külföldön
Ha általános orvosként nem is könnyű, szakorvosként annál egyszerűbb az elhelyezkedés. Hazánkban fokozódó szakorvoshiány van, nem gond tehát munkát kapni. Az már más kérdés, hogy a szakorvosok átlagbére - a Foglalkoztatási Hivatal tavalyi adatai szerint - ügyeleti és minden egyéb pótlékkal együtt sem éri el a bruttó 280 ezer forintot. A tizenegy év tanulással eltöltött időhöz és a foglalkozás felelősségéhez mérten aligha lehet a bérezést vonzónak nevezni.
- A tapasztalt szakorvosoknak külföldön is lehetőségük van dolgozni - mondja el Küzmös László a Get Work Kft. ügyvezető igazgatója, aki főként az Egyesült Királyságba közvetít orvosokat (is). Egyre inkább terjed a magyar szakorvosok között az alkalmi külföldi munkavállalás. Ilyenkor a magyar orvos - sebész, altatóorvos, belgyógyász, szinte minden szakorvosra igény van - kirepül egy-két hétre helyettesíteni, és a munkájával nagyjából másfél millió forintnak megfelelő fontot keres meg. A fogadó kórházak szállást, ellátást biztosítanak, így az összeg gyakorlatilag megmarad a "vendégmunkásnak".
Azok a szakorvosok, akik állandó jelleggel dolgoznak kint, 1,2-1,6 millió forintnak megfelelő fontot keresnek havonta, de akár háziorvosi praxis is elérhető, ami nagyjából havi kétmillió körüli összeget hozhat a konyhára.
- A Thatcher-kormányzat idején Angliában az egészségügy meglehetősen elhanyagolt volt, elsősorban ezen a területen igyekeztek takarékoskodni, így azután orvoshiány alakult ki - magyarázta az ügyvezető. Mindez odáig vezetett, hogy Angliában a dél-afrikaitól kezdve az indiain át mindenféle nációjú orvos megtalálható, most már kelet-európaiak, így magyarok is - tette hozzá.
Úgy tűnik hát, az orvosoknak - anyagi szempontból - érdemes idehaza orvoslátogatónak menni, avagy szakorvosi vizsgával külföldre. Ők azonban nem csupán anyagi szempontokat mérlegelnek. Legalábbis ezt kell remélni, hiszen ugyan ki jön helyettük ide?