Flört az irodában

A munkahely mindig is kedvelt terep volt a flörtök, szerelmek kialakulására. Tegyük a szívünkre a kezünket! Van-e köztünk olyan, akivel még nem fordult elő, hogy meglepő módon egyre hevesebb szimpátiát kezdett érezni valamelyik kollégája (netán főnöke) iránt? 

Ha ez a bizonyos szimpátia kölcsönös, és egyre csak mélyül, akkor semmi sem ment meg minket attól, hogy átadjuk magunkat a mindent elsöprő munkahelyi szerelemnek!

Velem megtörtént! Emlékszem, kirobbanó kedvvel keltem, öltözködtem reggelente, magamban már csak rá gondolva. Aztán beérve az irodába kezdődött a folyamatos "gyomorideg", vajon rám mosolyog-e köszönéskor, hív-e magával ebédelni, elkapom-e az íróasztal fölött rajtam kalandozó pillantását? És ez így ment heteken át. Mi megálltunk itt (legalábbis maradjunk ennyiben). De vannak esetek, amikor nem lehet kordában tartani az érzelmeket.

Ha bekattan a gépszíj

Akkor nincs mese. Meg kell adni magunkat a szerelemnek. A munkahelyi szerelmek kialakulásának kedvez, hogy manapság majdnem mindenki a "dolgozóban" tölti napjának nagy részét. Sokan kevés szabadidejük javát is kollégáikkal töltik, hiszen kinek van kedve este hullafáradtan még a haverokat is összetrombitálni egy pohár sörre? Akkor már egyszerűbb meló után bekanyarodni munkatársainkkal a sarki ivóba. A közös munka feltételezi a hasonló érdeklődési kört, ez szintén jó alapul szolgálhat a kapcsolathoz. Módunkban áll megismerni egymást, jókat beszélgetni az áttúlórázott esték alatt (után), és így még az a veszély sem fenyeget - ami egy átmulatott estét követő románcnál könnyen előfordulhat -, hogy egyszer csak ráébredünk, semmi közös nincs bennünk. Pszichológusok szerint a közösen átélt siker, illetve csalódás összehozza az embereket, ezekre pedig a munka területén bőven van alkalom.

Bonyodalmak

A szerelem kezdeti, bimbódzó szakaszában életünk minden területére pozitív hatást gyakorol, s nincs ez másképp a munka frontján sem. Öröm minden perc, amit szívünk választottjával tölthetünk, még ha a munkahely is a helyszín. A problémák akkor jelentkeznek, mikor a párocskáról már lekerült az a bizonyos rózsaszínű szemüveg. Ha otthon elkezdődtek a viták, akkor bizony nagyfokú intelligenciára van szükség mindkét fél részéről, hogy az előző este sérelmeit ne egy munkahelyi probléma kapcsán zúdítsák egymás nyakába. (Esetleg mindenki füle hallatára.)

Szintén bonyolult helyzet, ha a kapcsolat véget ér, de a két fél továbbra is kénytelen együtt dolgozni. Főleg akkor, ha csak egyikük akarta, hogy vége legyen. Ilyenkor sok múlik mindkét fél hozzáállásán. Fontos, hogy az elhagyó legyen nagyon tapintatos, ne tudassa szakításuk részleteit még bizalmas kollégáival sem. A pletyka gyorsan lábra kap! A másik fél még nehezebb helyzetbe kerül azáltal, hogy a szakításon kívül rosszindulatú pusmogást, netán negédes vigasztalást is el kell viselnie. Ugyanígy ő se zokogja tele az irodát azzal, hogy: "elhagyott az az utolsó"!... Ezzel kellemetlen helyzetbe hozhatja kollégáit, nyílt állásfoglalásra kényszerítvén őket.

A klikkesedés pedig nagyon rossz hatással van a munkahelyi légkörre.

Törekedjünk a helyzet kulturált megoldására, és ne feledjük: "az idő minden sebet begyógyít"! Amennyiben ez nem tűnik járható útnak, a legjobb megoldás, ha egyikük új munkahelyet keres.

Amit nem illik?

Még ha támogató, biztató magatartást tapasztalunk is főnökünk, kollegáink részéről, akkor sem árt odafigyelnünk néhány dologra.

Elsősorban kerüljük az egymással való nyílt incselkedést, a nyilvános csókolózásról már nem is beszélve. Csókolózás szempontjából a nem nyilvános is kerülendő, hiszen nem biztos, hogy jól sül el, ha gondosan magunkra zárjuk a wc-ajtót, majd együtt hagyjuk el a helyiséget, diszkréten mosolyogva a kint várakozó elképedt kollégákra. Ez természetesen irigységet szülhet a társtalan kollégák körében, és válaszul máris beindul a rosszindulatú pletyka.

Kapcsolatunk intim pillanatait tartogassuk a munkahelyen kívülre, hisz annyi izgalmas helyszín van a világon! Azoknak, akiket az irodai légkör végképp beindít, tanácsolom, várják ki a munkaidő végét, akkor már csak a takarítónő nyithat rájuk, de őt legalább meg lehet kérni, hogy legyen olyan szíves és vigye ki a szemetet!

Az egész világon népszerű

A CareerBuilder, a legnagyobb amerikai internetes álláskereső portál által végzett felmérés résztvevőinek több mint fele volt már szerelmes kollégájába.

A láng leggyakrabban a közösen végzett munkafeladatok (22 százalék), a későig tartó túlórák (15 százalék) vagy a munka utáni közös sörözések (13 százalék) során lobban fel.

Az angoloknak 60 százaléka esett már szerelembe kollégájával. Nem is annyira hűvösek, mint gondolnánk, hiszen a felmérés szerint flörtölni is szeretnek. Erre a legmegfelelőbb alkalmat a céges karácsonyi buli jelenti számukra, ám az ott egymásba gabalyodott párocskák általában már a szilvesztert sem érik meg együtt.

Hasonlók az adatok a norvégoknál és a svédeknél, 55 százalékuk talált szerelmet a munkahelyén. A forróvérűnek tartott olaszok és spanyolok viszont aránylag csekély mértékben fogékonyak a szerelemre munka közben, mindössze 48 százalékuk. Ez valószínűleg abból is fakad, hogy ezekben a mediterrán klímájú országokban az emberek nyitottabbak, nagy társasági életet élnek, így ismerkedési lehetőségeik nem szorulnak a munkahely falai közé. A felmérésből az is kiderül, hogy a munkahelyi szerelmek száma a korábbihoz képest 2005-ben 12 százalékkal nőtt világszerte. Lehet, hogy itt az ideje jobban szemügyre venni, ki ül a szomszéd íróasztalnál?

Balogh Orsolya

Szerelem számokban

Minden harmadik tartós kapcsolat alakult ki munkahelyen. Minden ötödik házaspár a munkahelyen ismerkedett meg. A dolgozó nők hatvan százaléka volt már szerelmes kollégájába, 18 százalékuk viszonyt is kezdett az illetővel. A férfiak 23 százalékának volt kolléganőjével viszonya. A válások negyven százalékát okozza munkahelyi románc. Minden tizedik ember váltott munkahelyet munkahelyi kapcsolat miatt.