Harmadik rész
Fontos, hogy az embernek nem szabad soha egy pillanatra sem elfelejtenie, kikből áll a hierarchia, és hol az ő helye. Piroska, a bányamérnöknő úgy tapasztalta, ha valaki erre nem figyel oda, az sok nehézséget okozhat.
Most az új munkahelyén, új helyzetben is az volt az első dolga, hogy bevésse magának, ki a főnöke, és ki nem. Kinek tartozik felelősséggel, és kinek nem. A többiek hol állnak hozzá képest, és ő hol áll hozzájuk mérve, stb. Az effajta tájékozódás, ha úgy tetszik alkalmazkodás hiánya a szakmai tudás hiányát jóval meghaladóan is képes feloldhatatlan problémákat okozni. Kavarások, lobbizások, fúrások előzhetőek meg azzal, ha megfelelően betájoljuk a saját helyünket, és egy percre sem tévesztjük később sem szem elől, hogy meddig, és ne tovább.
Az is óriási különbség, hogy valaki vidéken vezet-e egy egész céget, vagy Budapesten egy nagy cégnél második vagy harmadik vonalbeli vezető-e – ez utóbbi sokkal többet kíván az embertől, sokkal több mindenre kell odafigyelnie most, mint korábban.
Mindennapi kenyerünk
Számára az is dilemmát, megoldandó feladatot jelent, hogyan tudjon úgy dolgozni, hogy senkit se bántson meg, senki ne érezze úgy, hogy a ténykedése arra irányul, hogy kirúgassa, mert nem ez a cél. Azért, mert új, és kapásból fent kezdte, még nem jelenti azt, hogy el is szállt. És nem elég, ha ezt tudja magáról, legalább ennyire fontos, mint mondja, hogy éreztetni is tudja, nem jelent veszélyt másokra. Négy hónap alatt ezt még nem sikerült elérnie, úgy érzi, még egy pár hónapra szüksége van hozzá. De vannak, akikben már rögzült, hogy milyen ember, mit akar. Ők a közvetlen munkatársai. Akikkel nincs napi kapcsolatban, azokkal persze lassabban megy az elfogadtatás, de dolgozik rajta. És azt is –kitűzte– nagy betűkkel a mellére, hogy a cég érdeke van nála az első helyen.
A volt főnöke, mondta, hogy minden nap egy értékesítési gyakorlat: el kell adnunk magunkat a kollegáknak, beosztottaknak, azért hogy érezzék, egy irányba húzunk, a főnököknek, hogy bízzanak bennünk a partnereknek, hogy minket válasszanak, és mellettünk maradjanak.
Útra bocsátás
Nagyon kellene, hogy az egyetemeken, főiskolákon, ahonnan elméletileg nagyobb arányban kerülnek ki vezető beosztású dolgozók, mint máshonnan (hiszen a diplomával jó esetben mindenki pozícióba kerül), megtanítsák azt is, hogyan kell egy munkahelyen viselkedni felfelé, és lefelé is – szögezi le. Ezt nem tanítják sehol. Hol a saját kárán, hol mások kárán tanult. Volt úgy, hogy a beosztottjai itták meg a levét annak, hogy a főnökük nem volt tisztában azzal, hogy alul is emberek dolgoznak, és tudni kell, hogy mit szabad ahhoz, hogy felfelé rendben legyen minden... És azt is nehezen tanulta meg, hogy igenis van hogy szabad, sőt kell, kötelező nemet mondani. Mind a két irányba.
Nagyon józan, és kemény játék vezetőként dolgozni, de másképp nem tudja elképzelni.
Borítékolva
Van egy jelenség, amivel mostanában nap, mint nap találkozik, és nem akar hallgatni róla. Mármint mióta nagypályás játékos lett. A pénzek. Hogy ki mit fogad el, és hol szab határt. Egész konkrétan a borítékos módszerről beszél. Az építőiparban ez a motiváció teljesen bevett gyakorlat, bárki állítja is ennek az ellenkezőjét, állítja Piroska. És úgy gondolja, nem szabad belemenni ebbe a játékba, mert leírják az embert. Tévhit, hogy másképp nem lehet üzletet kötni. Meggyőződése, hogy igenis, e nélkül is meg lehet szerezni a legjobb megrendeléseket szerződéseket, hiszen ő is így dolgozik, évek óta, eredményesen.
Egyszer egy hivatalnoknak elmondta, amikor teljesen egyértelművé tette számára, hogy a borítékra vár, hogy mit gondol erről, eltekintve az erkölcsi résztől, csupán gyarkolatiasan szemlélve az –elvárást–. Rendben, adja a megfelelően kibélelt borítékot. De mi lesz, ha a huszonegy szakhatóság közül valamelyik nem fogadja el a terveiket, nem támogatja, nem adja meg az engedélyt. Akkor visszakérheti-e a borítékot? És ő visszaadja-e neki a hivatalnok? És ha nem adja vissza, akkor odamenjen a főnökéhez, és panaszolja be, hogy nem kapta meg a megvásárolt terméket? Az illető megértette a helyzet visszásságát, és elfogadta, hogy Piroskával a már –hagyományosnak– számító módon nem tud üzletet kötni...
Sokan azt mondják rá, hogy naiv - de ebben hisz. Hogy működhetnek így a dolgok. És vannak, akik vevők erre, hogy így dolgozzanak együtt. Igaz, ők a kisebbség – de léteznek.
Anyányi tervek
Most jól érzi magát, az első gyerekig mindenképpen tervezi, hogy ezen a munkahelyen marad. Aztán a másodikig, meg a harmadikig? Mert ez a projekt eddig sajnos nem sikerült az éltében.
Egyébként meg is mondta az interjú során, hogy szeretne családot és gyereket, és hogy ez neki nagyon fontos. Már az előző munkahelyre jelentkezésekor sem titkolta, mennyire fontos neki, hogy anya lehessen. Nem volt ez a kijelentés kockázatmentes, ezzel azért tisztában volt, de nem akart hazudni. Meglepődve tapasztalta, hogy (talán az őszintesége miatt) ez is belefért az interjúba. Sőt, a volt főnöke azt is kifundálta később, hogyan tud majd szülés után először otthonról dolgozni egy keveset, aztán később részmunkaidőben elkezdeni visszaállni munkába. És nem ő kértem, hogy erről gondolkozzon, hanem a főnöke érezte fontosnak, hogy felkészült legyen a beosztott gyermekvállalására. Azt mondta, szüksége van a munkájára, és hogy nem akarja, hogy kiessen a gyakorlatból.
A mostani helyén is hasonlóan fogadták az anyasági terveket. Ezért tartja nagyon fontosnak, milyen személyiségű a főnöke. Nem mindegy, hogy a feljebbvalónk megkeseríti-e, vagy nyugodttá teszi-e a mindennapokat. A jó főnök nagy kincs.
És végül egy jó hír. Piroska cégénél most is keresnek embereket, mert lassan beindulnak megint a nagy beruházások. Jelenleg szakmán belül az az általános, hogy jó munkaerőt csak úgy lehet keríteni, ha valahonnan elcsábítanak egy kollégát. Hiányzik a harmincas, negyvenes korosztály, a tapasztalt, kiforrott munkaerő – rájuk várnak. Na meg a lelkes, és kitartó kezdőkre. A lehetőség rájuk vár. ( A cég neve,Piroska inkognitója megőrzése végett, nem közölhető - a szerk.)
Lejegyezte: Tamásné Szabó Zsuzsanna