Állásvadászkaland - lennél az asszisztensük?

Legújabb állásvadászkalandjaink az adminisztráció és a személyi asszisztencia világába kalauzolnak bennünket.

Velem egyidős kisvállalkozó olyan személyi asszisztenst keresett, aki rugalmas, jól beszél angolul, mert a főnököt el kell kísérni az üzleti útjaira és tolmácsolni. Behívnak interjúra. Először egy jogi szöveget tesznek elém angolul, hogy fordítsam le magyarra. Kettéáll a fülem tőle, pedig nem vagyok hülye, sok üzleti szöveget írtam már, németül, angolul, de ez most kifog rajtam, úgy érzem... Mégis átmegyek a rostán.

Jöhet a következő megmérettetés, a személyes elbeszélgetés, ahol is nagyfőnök virágnyelven közli velem, hogy a legnagyobb diszkrécióval kell végeznem a munkámat Mintha már megkaptam volna! Semmi probléma - felelem. Beszélgetünk tovább, aztán újra visszatér a diszkrécióra, nem értem miért.

Majd bekísér az elődömhöz, hogy mutassa meg, hogy mi is az irodai munka lényege.

Rendeléseket mutat, amelyeket iktatni kell. Ez nem túl nagy kihívás számomra. Az asszisztens utána feladatokat ad ki, próbamunka. Mindent azonnal megértek és megcsinálom, aztán az asszisztens már nem annyira virágnyelven, mint főnöke, tudtomra adja, miért oly fontos a nagyfőnök ügyeinek intézésekor a diszkréció. Körvonalazódik számomra, hogy jövőbeni munkám szerves részét alkotja a nagyfőnök szerteágazó futó és nem futó kalandja során beszerzett nőismerőseinek virágküldés, ajándék-kiválasztás, megrendelés, asztalfoglalás és mindezek feleség előtti álcázása, aki bizony sokszor megjelenik az irodában.

Egy kicsit elgondolkozva távozom. Kell ez nekem? Nem kellett sokáig törnöm a fejem, mert végül is elutasítottak.

Nem találtak elég megbízhatónak?

A legkedvesebb történetem a következő: Városszéli nagykereskedés, egy órás kóválygás után találok rá az épületre. Pazarul berendezett iroda az isten háta mögött. A főnök velem szemben ül, szétterpesztett lábakkal, minden csillog rajta, főként a rengeteg arany, a bőr gatya kiadja férfias idomait, csillog barna szeme, hosszú ébenfekete loknis haja szinte csöpög a sok olajtól. El kell ismernem igazi, olasz macsó, a nők heverhetnek lábai előtt. Ő beszél, különösebben nem kíváncsi rám.

A munka megfelel, megrendelések küldése, az importfolyamat végigkísérése, új külföldi kapcsolatok felvétele, ápolása idegen nyelven. Heti hat napot kell dolgozni, szombaton is. Hát igen, a fizetés az minimálbér. Képzeletben elhúzom a számat. Több diplomával, 10 éves gyakorlattal ez nem igazán tetszik. De aztán kiemeli -  talán ezt kompenzálandó-, hogy minden évben a dolgozók között versenyt hirdet meg, és a legjobban dolgozót elküldi egy hetes Hawaii nyaralásra. (Kend a hajadra a hawaii nyaralásodat, ha közben meg nem tudom kifizetni még a rezsit sem- monologizálok magamban.) Kezd nem tetszeni a dolog. Majd valahogy eljutunk ahhoz a mondatához, hogy ő mindenkiről nagyon rövid úton meg tudja állapítani, hogy mennyire becsületes. Ez felkelti érdeklődésemet. Hogyan? Szolgálatkészen mond egy példát. " Tegyük fel, itt a takarítónő. Ő, mármint a főnök, előző este a takarítás előtt az íróasztala alá mintegy véletlenül leejt a földre egy ezrest. Este takarítanak. Másnap főnök bejön az irodába.
A variáció: az ezres eltűnik - kirúgja munkaerőt, mert lopott.
B variáció: az ezres ugyanott hever, eredmény ugyanaz, kirúgja a munkaerőt, mert nem végezte rendesen munkáját.
C variáció-az ezres ott van a főnök asztalán-a vizsgált személy átment a vizsgán- maradhat."
A főnöknek önelégült mosoly az arcán. Ezt jól kitalálta, nem?
Nem tudom, miért volt hányingerem ettől az embertől, mikor kiléptem az ajtón...

Érdekes/hasznos volt, csatlakozom a munka.org Facebook-csoportjához: