A kőművesekhez megy? És kivel akar beszélni? Nem mindegy ám, kit választ, ha akar néhány értelmes választ? Így vélekedik az építő cég vezetője a saját embereiről, azokról, akik nélkül a vállalkozása nem működne, akik nélkül nem lenne profitja. Előítélet? Őszinte vélemény?
Ferenc, a brigádvezető 1989-ben kezdett dolgozni frissen végzett szakmunkásként. Nagyapja (akit már nem ismert) kőműves volt - hallott róla mesélni. Édesapja más szakmát választott. Amikor családi házba költöztek, éppen pályaválasztás előtt állt. Érdeklődéssel nézte, hogyan dolgoznak az emberek, és megtetszett neki a munkájuk. Akkor döntötte el, ő is kőműves lesz. Jófejű gyerek vagyok, mondja magáról, a sulit könnyen elvégeztem. Ha újra kezdené? Hallgat. Harmincegy évesen ott tart éppen, hogy nem biztos abban, egész életében kőművesként akarja-e keresni a kenyerét. Még nem tudja, merre menne, de váltani szeretne. Mindenesetre kétéves kisfiának nem ilyen pályát kíván.
Nomád szakma
Ott jártamkor éppen havazott, nyakig ért a sár, ők meg vastag pufajkákban csak egyre emelték a falakat. Kicsit távolabb az építkezéstől mobil WC, meg barakk, amiben a főnökség tartott éppen megbeszélést.
A munka, az időjárás eszi az embert. Bár lehet ellene védekezni, télen jól fel kell öltözni - mondja Ferenc mosolygósan, miközben meg nem áll a keze.
Fülsiketítő zajt hallok, valaki fülvédőben éppen fűrészgéppel darabolja a téglákat, a másik a betonkeverőt eteti, a harmadik meg a maltert hordja a kőművesnek. Közben teherautó érkezik, rajta daru, rakják a felső szintet tartó kefniket a téglafal tetejére - éppen ott álltunk, ezért arrébb vonulunk.
A munkaidő reggel héttől addig tart, amíg világos van (így télen tehát valamennyivel több marad az estékből pihenésre). Kétszer állnak le egy-egy fél órára napközben, ilyenkor fogyasztják el a téglakupacokból rögtönzött asztalokon az elemózsiát is. Szombaton és vasárnap is dolgoznak, ünnepnapokon viszont nem. Húsvétkor meg karácsonykor van egy nagyobb szünetük, a szabadságot ilyenkor illik kivenni.
Szakképzett segédmunkás
A brigádvezető alatt dolgozó harminc ember egyharmada szakképzett kőműves, a többiek segédmunkások. Közülük is sokan szereztek valamilyen szakképesítést, csak nem éppen idevágót.
Attila például szakács. Két éve váltott, azóta a kőművesek keze alá dolgozik, mindenfélét rájuk bíznak, ami ahhoz kell, hogy a falakat folyamatosan tudják rakni a szakik.
Csodálkozom rajta, hogy a jóval könnyebb munkát, ahol ráadásul szakképzettnek is számított, felcserélte a nehéz fizikai munkával. Kiderül, a szakácskodással az volt a baja, hogy az ünnepeken is mindig dolgoznia kellett, soha nem volt szabadideje. Kőműves segédmunkásként legalább az estéi szabadok. És ha esetleg szeretne egy szabad hétvégét, annak sincs akadálya, csak előre szólnia kell a főnöknek. A fizetésével úgy ahogy elégedett, de mint mondja, a munkát nem szereti.
Segédmunkásból szakmunkás?
Elméletileg felnőttképzésben is elsajátítható a szakma, de a brigádvezető még nem találkozott olyannal, aki így állt volna kőművesnek. Egy másik építkezés munkavezetője azt mondja, a segédmunkások egy része nem képes arra, hogy kitanulja a szakmát és levizsgázzon. Meg aztán nem is érdekli őket ez a lehetőség.
Körülnézek, látok egy nyugdíjaskor körüli férfit, néhány negyven felettit, de a többség harminc körülinek néz ki. A tizennyolc-húszévesek, a frissen iskolából kikerültek nem nagyon jönnek segédmunkásnak, inkább úgy huszonöt felett. Talán addigra jutnak arra a következtetésre, hogy nincs más választásuk?
Nem csak nehézfiúk kellenek
Hogy ki alkalmas kőművesnek vagy segédmunkásnak? Azt hittem, azt fogják mondani, elsősorban jó fizikummal rendelkezzen, erős legyen, bírja a gyűrődést. Régen legalábbis azok mentek kőművesnek, akik kitűnő kondiban voltak, de nem volt túl jó a tanulmányi eredményük. Mint az általános iskolai osztályunk donjuanja is. De a válasz meglep. Nem ez a legfontosabb. Hanem, hogy józan életű legyen az illető - vagyis ne igyon. Másodikként említi a brigádvezető, hogy jól be tudjon illeszkedni a csapatba az új munkás. - Vannak vastagabbak, erősebbek, vékonyabbak is, mindenféle ember. Megnézzük, ki mit bír, és aszerint osztjuk ki a munkát. Könnyebb feladatok (pl. seprés, takarítás, hulladék, anyagok összeszedése stb.) mindig akadnak, azokat is el kell végeznie valakinek. Ilyen munkákra nem a legerősebb embereket állítom be - mondja Ferenc a szervezésről.
A munka balesetveszélyes, nagy odafigyelést igényel. Minden évben több munkabaleset történik – a normál munkamenet mellett pedig a fizikai terhelés miatt is előfordulnak tartós megbetegedések.
Ma már semmi sem biztos?
A keresetről érdeklődöm, és valahogy hihetetlennek tűnik, amit hallok. A segédmunkások minimálbérnél kicsivel többet keresnek, a szakmunkások ennek a dupláját. Ez nagyon kevésnek tűnik napi tíz-tizenkét órai munkára, hétvégékre. Még egyszer rákérdezek. Annyit mond még a munkavezető, hogy hét végén egy kicsivel több pénzt ad a főnök. Lehet, hogy a hivatalos verziót hallottam? Fizetést néhol hetente, máshol havonta adnak, építkezése, vállalkozója válogatja. Más forrásokból megtudtam, a fővárosban bejelentés nélkül átlagosan 7-8 ezer forintot keres naponta a szakképzett kőműves, a segédmunkás csak nagyjából ötezer forintot. Vidéken ezeknek a béreknek hozzávetőleg a hetven százalékával lehet számolni.
És mennyire biztos az állása egy kőművesnek? Maximum egy fél évre lehet tervezni - egy-egy építkezés erejéig. Mindenesetre a vállalkozó régebbi, megbízható embereinek biztosabb a helyük, mint az újonnan beálltaknak. - Évente csak egy-két embert rúg ki a főnököm. A három főbenjáró bűn: ha valaki nem megy be dolgozni (mármint úgy, hogy nem szól), ha bejár ugyan, de nem dolgozik (mászkál az építkezésen és mindenkivel jópofáskodik, trécsel), és ha iszik. A figyelmeztetések azonban szoktak használni. Az embereket egyébként a cégvezető veszi fel, és rendszeresen kijár az építkezésre, kiszúrja, ha valakivel gond van - tudom meg a munkavezetőtől.
Akikkel beszélgettem, mind visszasírják a régi időket, amikor még nagyvállalatok voltak, mert többet lehetett pihenni munka közben, nem volt ekkora a hajtás és biztos volt az állás.
Tamásné Szabó Zsuzsanna