Két gyár a pusztulatban

Olvasónk két gyárban is járt, munkát nem, csak tapasztalatokat szerzett. Újabb állásvadászkaland következik.

 A történet egy munkaerő-közvető céggel kezdődött. Hirdetett valami tesztelő munkát. Jelentkeztem. Hosszú hallgatás után kaptam egy levelet, hogy ekkor és ekkor jelenjek meg a Csepel-szigeten, Halászteleken. Megadták a buszmegállót. Négyen szálltunk le, három frissen érettségizett fiú, és én, az öreg. Nem várt ott senki. Elindultunk, eljutottunk egy távol-keleti gyárba, ahol valamilyen elektronikus ketyeréket szereltek össze. Papucs, japán jelmondatok a falon. Megírtuk a tesztet.

Kiderült, hogy nem oda kellett volna menni, hanem egy szomszédos gyárba, ahol bankautomatákat szereltek össze. Ott is megírtuk a tesztet.

A legszellemesebb feladat az volt, hogy egy mondat betűi számokkal voltak kódolva. A megadott számok alapján ki kellett találni a mondatot. (Sokkal jobb, mint egy régi teszt, ahol annyi számtani alapműveletet kellett elvégezni, hamennyi nem fért az időbe. Nem az volt a fontos, hogy mennyit hibázunk, hanem az, hogy hány feladattal foglalkozunk.)

Fejvesztett rohangálás fogadott, mert egy fiúnak, akit előző nap vettek fel, artériás vérzése volt. A karjára esett a bankautomata éles szélű páncéltokja. Az üzemcsarnokban, ugyebár, mobiltelefont használni tilos. Kétszáz méter rohanás, hogy kint egy telefonhoz jussanak. Gondolom, az elsősegélyládával ugyanaz a helyzet.

Halásztelek erre fél óra, Szigetszentmiklós arra fél óra. Vállalati buszok viszik az embereket. Napközben elrendelhetik a túlórát vagy a szombati munkát.  A pénz felét leveszi a munkaerő-közvetítő cég.

[Nekem azt mondták, hogy volna a képzettségemnek a hirdetettnél jobban megfelelő munka, majd értesítenek.
Azóta is várom ...]

Érdekes/hasznos volt, csatlakozom a munka.org Facebook-csoportjához: