PacMan, Super Mario, Doom, ezek a nevek valójában számítógépes játékok címei, ráadásul kultusz- és típusteremtők is egyben. Mindenki, aki találkozott már számítógéppel - akár asztali PC, Macintosh vagy játéktermi gép formájában -, találkozott a rajtuk működő játékokkal is. A játékokat tervezők és készítők maguk a játékfejlesztők.
Rengetegféle játék létezik az egyszerű kvízjátékoktól a legbonyolultabbak közé tartozó úgynevezett MMORPG-ig (Online játszható szerepjáték). Az előbbieket akár egyetlen ember el tudja készíteni, míg az utóbbihoz több száz, egyes esetekben akár ezer ember munkája kell. A bonyolultabb - de nem feltétlenül jobb - játékok kifejlesztéséhez programozók, grafikusok, hangmérnökök, zenészek és manapság már animátorok közreműködésére van szükség. Épp ezért a számítógépes játékfejlesztő nem könnyen leírható munkakör.
Játékfejlesztő?
A játékfejlesztés elkezdésekor a tervezésé a főszerep, nem árt jó tervező és szervező tulajdonságokkal rendelkezni. Általában a játék elkészítésének megkezdése előtt már megvan a játék kiadója, aki a majdani gyártásért és terjesztésért felel és a játék fejlesztését is pénzeli. Nagyon ritka az, amikor egy játék fejlesztésének megkezdése megelőzi ezt a fázist. Ennek a munkának az elvégzése nagyfokú szervezőkészséget kíván. A következő fázisban ugyancsak a szervezőké a főszerep. Össze kell hozni a csapatot, akik között legyen – a játék milyenségétől függetlenül – grafikus és programozó valamint - a játéktól függően - animátor, zenész és hangeffektus készítő is. Természetesen minden itt felsorolt szakma külön felkészülést igényel.
Kiből válhat jó játékfejlesztő?
Akinek eszébe jut egy jó játékötlet, megvan hozzá a kreativitása, sok ismerőse van, akik közt számos programozó található és tudja azt is, kinek adja el a majd elkészült játékot.
Ezen kívül rendelkeznie kell szervezői vénával, hogy megszervezze a játék elkészítését a kezdetektől (géppark felállítása) a végéig (reklámok, és felhasználói dokumentáció). Ha nem ötletgazdaként vágunk bele, hanem másvalaki által összehozott csapat tagjaként, akkor tanácsos a már felsorolt szakmák némelyikéhez értenünk, mesteri szinten. A játékok azok a szoftverek, amelyek legnagyobb fokozaton használják a számítógépünk kapacitását, az összes rendelkezésükre álló erőforrást úgy a processzorokat, mint a memóriát és a grafikus vezérlést. Épp ezért a játékok fejlesztésekor is csak a legjobb szakemberek jöhetnek szóba, tehát a legjobbnak kell lennünk, ha csatlakozni szeretnénk. A programozók közül azokból válhat jó játékfejlesztő programozó, akikben nem csak a "bitagyúság" magas szintű, hanem a képzelőerő és az újítási vágy is. Nagyon sok játékprogramban ugyanis sok új technológia debütál, amelyeket csak ilyen kvalitású ember tud kifejleszteni. Az animátorok legtöbbje úgy kerül játékfejlesztési projektekbe, hogy előtte reklámfilmek animációit készíti (intimbetét reklámok, mosópor aktív szemcsék, stb.). A grafikusok legtöbbje képzőművészeti egyetemet vagy valamilyen rajziskolát végzett nagy gyakorlattal és még nagyobb képzelőerővel rendelkező ember. A hangokkal foglalkozó szakemberek is hasonlóan jó felkészültségű szakértők. Mindezekből látható, hogy akárki nem lehet egy játékfejlesztő csapat tagja, mindenképp szükséges valamely részterület megfelelő szintű ismerete, de ami még ennél is fontosabb: nagy képzelőerőre van szükség, erre pedig születni kell (persze ezzel a legtöbb ember rendelkezik).
Hogyan érdemes tanulni?
Mindenképpen sokat és korán elkezdve. Sok gyakorlás szükséges és sok kitartás, nem árt naprakésznek lenni vagyis egy jó játékfejlesztő egyben jó játékos is. Tisztában kell lenni a mindenkori játéktrendekkel, melyik fejlesztő milyen irányban halad, de mindenképpen sok órát javasolt játékkal eltöltenünk (ez persze nem nagy gond). Fontos átérezni ugyanis, hogy a játékok készítői milyen eszközökkel érik el a játékosokat, hogy a tapasztalatokat később mi is fel tudjuk használni. Tanulni felsőoktatási intézményekben érdemes és tanfolyamokon, amelyeken az alapokat és a mesterfogásokat is el lehet sajátítani. Az autodidakta módon történő tanulás sem lehetetlen, bár ahhoz még nagyobb tehetség, elhivatottság és akaraterő szükséges.
Hogyan kezdjünk neki?
Minden részfeladat más-más felkészültséget igényel. Ha a programozás áll közelebb hozzánk, érdemes az ELTE informatika illetve a Műszaki Egyetem programozó matematika szakára jelentkezni, persze ennek előfeltétele, hogy szeressük a matekot, anélkül nem megy. Ha a grafikusi babérokra törünk, nem muszáj feltétlenül a Képzőművészeti Egyetemen tanulni, lehetséges saját erőből, autodidakta módon, illetve valamely rajziskolát felkeresve képezni magunkat, de ehhez alapfeltétel a tehetség, anélkül bele se kezdjünk. A zenék és hangok elkészítése is képzettségtől függ. Zeneszerzést ugyanis leginkább a Zeneakadémián illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanulhatunk. Ehhez is tehetség kell és rengeteg tanulás, viszont nem feltétlenül szükséges, hogy nagy játékos múlttal rendelkezzünk, a játékok hangulatát viszont illik ismerni. A hangeffektusok készítéséhez jó hallás szükséges, hogy felismerjük, kitaláljuk mi ad ki például –lézerkard hangot– vagy hogy –szól– egy kardfogú mókus hangja. Az animátorok helyzete sem egyszerű, elengedhetetlen a grafikai jártasság és az előképzettség, amit aztán az erre szakosodott oktatócégek tanfolyamain lehet tökélyre vinni és különböző reklámcégeknél gyakorolni a már említett reklám betétek elkészítésével (egy játékfejlesztői babérokra törő embernek ez a folyamat hosszú és sok türelmet igényel). A fantázia megléte viszont a legfontosabb a játékfejlesztés minden fázisában és minden munkakörben, amit ez igényel.
Mennyi az annyi?
Mindegyik oktatási forma sok időt és pénzt igényel. Programozónak lenni – legalábbis, ha a legjobbak akarunk lenni – annyit tesz, hogy az alváson és programozáson kívül elég kevés tevékenységre van időnk, esetleg egy-egy sörözésre vagy más mulattságra érünk rá. Ha nem így teszünk, nem leszünk a legjobbak, hiszen a programozás ma már olyannyira bonyolult – senki ne rémüljön meg, hiszen a mai fejlesztőeszközökkel egyszerű programozni, de azt megtanulni, hogy mindezeket mire is használhatjuk, az a nehéz –, hogy a sokéves tanulás mellett sok gyakorlást is igényel, ráadásul sokat kell olvasgatni a blogokat, fejlesztőknek szóló háttértanulmányokat, oktatóanyagokat. A grafikus dolga sem kevésbé munkaigényes feladat. A gyakorlás alapfeltétel, a napi ceruza vagy ecset használat gyakorlása nélkül, labdába se rúghat a gyakorlottabb és ezáltal ügyesebb grafikusok között. A zeneszerzőre is ugyanezek a feladatok várnak. Pontos összegeket ehelyütt felesleges megadni, olyan nagy az árak közötti differencia, hogy egy tól-ig árral semmire sem megyünk. Ha eldöntöttük, mit is szeretnénk csinálni, keressük fel a korábban már említett szakirányú iskolák tanulmányi osztályát, illetve a tanfolyamok szervezőit és érdeklődjünk náluk. Egy biztos, nem lesz olcsó mulatság. Mindazonáltal találkoztam olyan animátorokkal, akik otthon, autodidakta módon kezdték a tanulmányaikat, később elmentek ugyan tanfolyamokra is –továbbképzés– gyanánt, de mégis nagyszerű animátorok váltak belőlük mindenféle felsőfokú tanulmányok nélkül is. Ettől függetlenül talán az egyszerűbb út az iskolák elvégzése, de nem lehetetlen azok nélkül sem.
Megéri a befektetett energiát?
Mindenképp. A játékok térnyerése egyre nagyobb ütemben folyik. A fejlesztő cégek közti versenyhelyzetet a felhasználók nyerik bizonyos értelemben, hiszen egyre jobb játékok jelennek meg a piacon és a számuk folyamatosan nő. Emiatt a játékfejlesztő szakemberek iránti kereslet is megugrott, hiszen a játékok minőségi fejlődésével együtt az igények is nőnek, a mind több játék pedig gombamód szaporodó fejlesztőcégeket eredményez. A fizetések a magas kategóriába soroltak közé tartoznak, nem kirívó eset a 200-300 ezer forintos fizetés, de a félmilliós gázsi jellemzőbb. Külföldi álláslehetőség esetén ez több millióra is rúghat, de ez persze csak csúcsfejlesztőknek járó juttatás és figyelembe kell venni, az ottani életkörülményeket. A külföldi munkavállalás a szakmában nem éppen csodaszámba menő lehetőség, inkább elfogadott alternatíva. Minden esetben nélkülözhetetlen az angol nyelv ismerete. Persze itthon is számos fejlesztőcsapat büszkélkedhet nagyon jó játékokkal, mint a S.W.I.N.E., az Imperium Galaktika I-II, a Haegemonia és a Codename: Panzers, bár kifejlesztőikhez nem egyszerű csatlakozni. Ha már olyan jók vagyunk a szakterületünkön, úgy is első kézből tudjuk meg, melyik cég keres új munkatársat. Persze a játékfejlesztő nem olyan híres, mint egy filmsztár, leginkább a filmeket készítő háttérmunkások népes táborához lehetne őket hasonlítani. A játékfejlesztői munka legtöbbször magányos elfoglaltság, a család nem mindig fér bele a felfokozott tempóba, legalábbis a karrier kezdetén. Ettől függetlenül a nagy játékfejlesztők (például: John Carmack a Doom vagy Sid Meier a Civilization alkotói) nagy tiszteletnek örvendenek nem csak a felhasználók, hanem a többi kolléga előtt is, hiszen ők mutatták meg az irányt, rajzolták meg az útvonalat, amit mi akármikor újrarajzolhatunk, ha csak a képzeletünk nem szab határt.
Darabont Gergely