Hűvös színek

 A Munka.org újságírói időnként inkognitóban állásinterjúkra látogatnak, avagy mások tapasztalatait jegyzik le. Ezúttal arról olvashatnak, miért nem bánta meg Kata, hogy nem sikerült zöldágra vergődnie reménybeli munkaadójával.

Pontosan érkezett, vagyis kicsit talán előbb is, hiszen 3-kor kezdődött a beszélgetés, de ő már tíz perccel az előtt ott várakozott. Elegánsan, összerendezett gondolatokkal; megkomponált kérdésekkel a munkaidőre, a fizetésre, egyéb juttatásokra vonatkozóan, felkészülve a munkakörülményekre vonatkozó állami rendelkezésekből stb.

Az első meglepetés akkor érte, amikor megjelent még rajta kívül tizenegy ember. Hiszen grafikust keresni csoportos interjún mindenképp furcsa dolog. Ráadásul mindnyájan egy hatszemélyes tárgyalóba bezsúfolódva. A munkaadó elmondta az elképzeléseit, vagyis, hogy a grafikus szeresse a meleg színeket, hiszen a cég geoenergetikával foglalkozik, és ezt kell tudatosítani az emberekben. Ezek után többen is jelezték, hogy mégsem annyira komolyak a szándékaik, egy fiatalember elnézést kért, és kiment, egy másik az után érdeklődött, hogy lehet-e mellékállásban is végezni a munkát, de amikor kiderült, hogy nem, ő is távozott.

Ezek után jöttek a személyes interjúk. A társaság elhagyta a szobát, a leendő főnök pedig egyesével szólította be a jelölteket. Az első 5 percig volt bent, a második nyolc percig, a harmadik szinte semennyit. Utána jött Kata. Elmondta, hogy több helyen is dolgozott már grafikusként, és a referenciáit kezdte mutogatni. Néhány perc hallgatás után a munkaadó megjegyezte, hogy neki nem Kata az embere, mert nem használ meleg színeket, úgyhogy ne is rabolják egymás idejét. Közben egy finn grafikus prospektusát mutogatta, hogy neki olyan kell, aki olyan színeket használ, aki olyan hangulatot teremt, mint abban az albumban. Ekkor Kata magyarázni kezdte, hogy egy jó grafikus a megrendelő igényhez alkalmazkodik, és ha neki meleg színek kellenek, akkor azt kapja. Ám hajthatatlan volt. A munkaidőről, helyről, technikai feltételekről, juttatásokról elvárásokról szó sem esett?

Van úgy, hogy két ember között sehogyan sem alakul ki összhang. Egyszerűen nem tudják megérteni egymást. Elbeszélnek egymás mellett. Kata szerint a leendő munkaadója meglehetősen nehéz ember volt, akivel beszélhetett volna még órákig, akkor sem sikerült volna zöldágra vergődniük. Így nem kapta meg a munkát. Mindennek természetesen van egy jó oldala is: borzalmasan nehezen tudtak volna együttműködni, ha véletlenül mégis rá esik a választás.

Knap Gábor

Írja meg vadászkalandját!

Érdekes/hasznos volt, csatlakozom a munka.org Facebook-csoportjához: