Ha nő a főnök

női főnökBármennyire hihetetlen, de időnként megesik, hogy egy vállalatnál nem férfiembert, hanem nőnemű dolgozót neveznek ki főnöknek. S bár sokak szerint ez csak azért lehetséges, hogy a kivétel erősítse a szabályt, lehetetlen nem észrevenni, hogy itt egy haladó tendenciáról van szó: míg korábban szökőévenként egyszer fordult elő, hogy nőt neveztek ki főnöknek, ma már nem mindig kell ennyit várni arra, hogy hasonló esettel találkozzunk.

Tegyük a szívünkre a kezünket: bizony, sokan tartanak a női főnököktől, mert azt gondolják, hogy szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, hangulataik vannak, ami abban nyilvánul meg, hogy soha nem lehet tudni náluk, hogy mire lehet számítani. Ebben persze van valami, bár a képet valamelyest árnyalja, hogy a férfi főnökökkel ugyanez a helyzet.

A férfi főnököt ugyanis szintén befolyásolja, hogy mi a helyzet odahaza: felvették-e a gyereket a kiválasztott bölcsődébe, óvodába, arról nem is szólva, hogy a férfi főnököt a munkája mellett egy csomó más dolog is érdekli. Például a futball, a politika, vagy éppen a nők - ezek a földi hívságok a nőnemű vezetők számára többnyire teljességgel érdektelenek.

Mindezek ellenére a női vezetőkkel kapcsolatban szilárdan tartja magát az a közvélekedés, hogy hisztérikusak és kiszámíthatatlanok: egyik nap jókedvűen, derűsen érkeznek a munkahelyükre, míg máskor, ahogyan egy népi szólás tartja, még az élő fába is belekötnek. Ez is egy igen helyes, tapasztalatokon alapuló meglátás, bár megjegyzendő, hogy mindezek a tulajdonságok férfi főnökök esetében is előadódhatnak. Ráadásul, míg a női főnököknél eleve számíthatunk arra, hogy nehéz a cselekedeteiket előre kiszámítani, tehát valahol mégis csak kiszámíthatóak, a férfi vezető esetében jóval bonyolultabb a helyzet. Többnyire ugyanis tudni lehet, hogy mire számíthatunk velük kapcsolatban, kivéve azokat az eseteket, amikor nem. Márpedig az, hogy soha nem lehet tudni, hogy most éppen az van, amire számítani lehetett, vagy ellenkezőleg, egészen más, sok beosztott számára elviselhetetlen bizonytalanságot jelent. Mindent összevetve, ki kell jelentenünk, hogy a nők kiszámíthatatlansága összességében jóval kiszámíthatóbb, mint a férfiaké.

Sokan úgy gondolják, hogy a női vezetőket könnyen le lehet venni a lábukról, ha megdicsérjük az új frizurájukat. A dicsérettel persze csínján kell bánni, mert ha rosszul alkalmazzuk, könnyen visszaüt. Amennyiben - finoman fogalmazva - már nem teljesen fiatal főnöknőnket úgy kívánjuk megdicsérni, hogy épp ideje volt már azokat a csúnya ősz hajszálakat vörösre festetni, lehet, hogy nem csupán a haja, de az arca is vörösre vált. (Jobb, ha tőlünk tudják: utóbbi nem feltétlenül a felhőtlen jókedv kifejezése.)

Ugyanígy nem árt az óvatosság, ha valamelyik ruhadarabjának előnyös vonásait emeljük ki. Azt minden nő szereti, ha megdicsérjük az új szoknyáját, blúzát vagy cipőjét, ám ezen túl ne tegyünk megjegyzéseket. Bármennyire is jóban vagyunk vele, a fehérneműjét például semmilyen formában nem illik dicsérni: egy közelmúltban végzett felmérés megállapításai szerint a női főnökök mintegy 99 és fél százaléka nem lelkesedik, ha azt hallja a férfi beosztottjától: az Ön alsó ruházata nagyon szép, és igazán jól megy a szintén jó ízléssel kiválasztott melltartójához.

Föld S. Péter

Fotó: Constantin Kammerer

Érdekes/hasznos volt, csatlakozom a munka.org Facebook-csoportjához: