A rossz főnöktől, mondhatni, szinte nap mint nap kinyúlik szegény dolgozó. Vajon mikor találják már fel azt a csodaszérumot, ami egy csapásra angyallá változtatná a mi kis diktátorunkat? Addig marad a bajtársi szolidaritás. Meg egy-két jó tanács a túlélésre.
Természetes, hogy egy vezetőnek kiemelkedő tulajdonságokkal kell bírnia. Néha azonban úgy tűnik, mintha felettesünknek csakis kiemelkedően rossz jellemvonásai lennének. Kontinensnyi ember ébred a hétköznapokon azzal a gondolattal, hogy íme ismét egy nap, amikor főnöke nagy valószínűséggel újabb kivetnivalót talál a munkájában. Tételezzük fel, ők azok, akik minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy feladatukat a lehető legjobban elvégezzék, s ez általában sikerül is nekik. (A lógósoknak, kóros munkakerülőknek még a legjobb főnök sem lehet elég jó, szóval őket most hagyjuk.) A becsületesen dolgozó, egykor mégoly lelkes beosztott egykedvűen érkezik munkahelyére, s csak arra játszik, hogy a nap folyamán észrevétlen maradjon. Hátha mégis megússza. De egyszer csak megjelenik a főnök, és az életére tör. Szó szerint, hiszen angol kutatók egy kísérlet során arra a következtetésre jutottak, hogy a rossz főnök káros az egészségre. A Chilterns University College szakemberei huszonnyolc kórházi ápolónőn végeztek megfigyeléseket. Kiderült, hogy amikor felettesük igazságtalanul bánt velük, a nővérkék vérnyomása megemelkedett. Hosszú távon a magas vérnyomás állandósulhat, ami növeli a szívinfarktus és az agyérkatasztrófák kockázatát.
Fejes-hibák
A vezetők által leggyakrabban elkövetett hibák sora hosszú – és reménytelen. A gyakorlat ugyanis azt bizonyítja, hogy a rossz főnökből idővel még rosszabb lesz. Baklövéseire, igazságtalanságára, netán szakmai hiányosságára általában egyik beosztottja sem meri felhívni a figyelmét. Jellemző, hogy erről már vicc is született:
- Végre jól odacsaptam a főnök asztalára.
- És mit szólt hozzá?
-Semmit. Szabadságon van.
Valahogy mégis érdemes lenne a kifogásokat szavakba önteni, máskülönben romlik a munkahelyi morál, csökken a hatékonyság, a stressz pedig sok konfliktust szül. Jó módszernek tűnik az egyre több munkahelyen bevezetett ötletláda, melynek segítségével - névvel vagy név nélkül - célba lehet juttatni javaslatainkat. Amennyiben az ön munkahelyén még nincs ilyen, javasolja beindítását. Ki tudja, lehet, hogy épp ezzel szerez egy jó pontot?
Fontos megjegyezni, hogy a beosztottak általában nem gyengekezű főnökről álmodoznak. Munkahelyük életben tartása az ő érdekük is, így tisztában vannak azzal, hogy határozottságra, bizonyos mértékű szigorra szükség van. Még csak azt sem várják el, hogy felettesük tökéletes legyen. Az azonban már túllép a józan ész határán, ha a főnök minden pillanatban beosztottjait ellenőrzi, és folyamatosan beleszól a munkájukba bizonyítva nagyszerűségét és jelezve, minden körülmények között övé az utolsó szó. Talán ennél is nagyobb probléma, ha a vezető azt hiszi, hogy munkatársai gondolatolvasók. Pedig világos, pontos utasítások nélkül nehéz dolgozni. A könnyfakasztó pillanatok mégis ezután következnek: számon kérik azt, amit a szerencsétlen dolgozó nem is kapott utasításba. A beosztott dadogó magyarázkodása szinte sohasem hatja meg a számonkérőt, aki "ezt nem felejtem el egy ideig"-pillantással hagyja faképnél az illetőt. Az is kifejezetten sokkoló, ha a főnök kiszámíthatatlan hangulatember: egyik pillanatban nyugodt és jókedvű, a következő pillanatban viszont egy csekélység miatt is leüvölti az ember fejéről a haját. A rossz főnök kedveli az "oldják meg a feladatot most azonnal" típusú utasítás is. A munka elvégzéséhez órákra van szükség, de ő fél óra után már látni szeretné az eredményt. Ilyenkor nem árt udvariasan és határozottan figyelmeztetni, hogy a pontos munkához több idő kell, vagy kezdhetik előről az egészet.Végül minden beosztott –favoritja–: amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek. A főnök (és kedvence) késhet, intézheti magánügyeit munkaidőben, elhalaszthatja feladata elvégzését a következő napra, és így tovább. Az örök klasszikus igazán nem szorul magyarázatra.
Védd magad!
A beosztottaknak van egy csodálatos képessége: több-kevesebb ideig képesek csendben tűrni főnökük hülyeségeit. Erre főként anyagi okok és a nehéz elhelyezkedési lehetőségek kényszerítik őket. Könnyebb a dolguk, ha a munkatársak jó viszonyban vannak egymással, hiszen kis kuncogással, netán egymás biztatásával, vigasztalásával egyszerűbb túllépni a nehézségeken. Vannak azonban helyzetek, amikor az összekacsintás kevés, védekezni kell. Nehéz véghezvinni, de hihetetlen hatása van: bármilyen sértő főnökünk hangvétele, meg kell próbálni nyugodtnak, összeszedettnek maradni. Mi több, lefegyverzően kedvesen válaszolni. Egyszemélyes drámában a főnökök már nem szerepelnek szívesen, mert mégis csak furcsán hat, hogy míg beosztottja józan marad, a vezető elveszíti a higgadtságát. Csakis a megbeszélés után lehet szabadon engedni érzéseinket – a mosdó magányában megengedett a sírás és a csapkodás, de csakis ott.Gondoljon arra is, hogy főnöke talán bizonytalanságát, félelmeit próbálja igazságtalansággal, fölényeskedéssel, durvasággal leplezni. Elképzelhető, hogy képtelen mások tehetségét, sikerét neheztelés és irigység nélkül elismerni. Még talán meg is szánja? Ugyanakkor semmilyen módszer nem lehet tökéletes, ha állandó támadásnak vagyunk kitéve. Egyetlen életünk van, amelynek nagy részét munkahelyünkön töltjük. Az életet nem muszáj feladatként elszenvedni, hiszen javíthatunk rajta. Új munka után kell nézni, ha a főnök semmibe vesz és igaztalanul bánt. Sokan vannak, akik nem az anyagiak vagy az új kihívások miatt hagyják faképnél főnöküket, hanem annak viselkedése, stílusa miatt. Búcsúzóul pedig - hogy ott maradt, kevésbé bátor kollégáit felvidítsa - mutasson szamárfület a zsarnoknak.
Kovács Ágnes