Elnyerted az állást, téged választottak a több száz jelentkező közül. Néhány nap múlva munkába állhatsz. Ezzel azonban még nem értek véget a megpróbáltatások...
Egy új munkahelyre először bemenni, főleg ha első munkahelyről van szó, mindig nagy izgalommal, szorongással jár. Meg kell szoknunk az új körülményeket, el kell fogadtatnunk magunkat leendő kollégáinkkal.
Mivel mi vagyunk az újak a csapatban, ne feledjük: elsősorban nekünk kell alkalmazkodnunk a már meglévő körülményekhez.
Sokat segít, ha nem hagyják magára az új munkaerőt, hanem gondoskodnak róla, hogy legyen, aki az első napon megmutatja neki, hol található a büfé, a mosdó, így kevésbé fogja "elanyátlanodva" érezni magát. Jó, ha az új dolgozó hamar saját íróasztalhoz jut, mert ez fokozza benne az otthonosság érzését.
A beilleszkedés folyamatában a legfontosabb lépcső a munkatársakkal való kapcsolat kialakítása. Ügyeljünk rá, hogy ne akarjunk mindenáron "jó fejnek" tűnni, mert ez sokakból ellenállást válthat ki, az "én mindenhez hozzá tudok szólni" című okoskodás szintén. Legjobb csak akkor megszólalnunk, ha valóban van mondanivalónk. Ez az élet többi területére is igaz?
Csak óvatosan!
Amennyiben valaki kínos, egy másik munkatársra vonatkozó kérdésekkel próbál zaklatni a kezdeti időszakban, mint például: "ugye milyen rosszul áll Katának az a piros szoknya?" - ne akarjunk bevágódni bősz helyesléssel, hiszen még nem mértük fel a munkatársi kapcsolatok szövevényes hálóját, könnyen lehet, csak próbára akarnak tenni, mennyire vagyunk fogékonyak az áskálódásra, pletykára. Mindenképp tartózkodjunk tehát a negatív véleménynyilvánítástól, még akkor is, ha teljesen egyetértünk kolléganőnkkel.
Zaftos pletykákra lesz még idő a többnapos céges bulik alatt!
Öltözködésünkkel is próbáljunk meg alkalmazkodni az új hely elvárásaihoz. Első nap, amikor még nem vagyunk tisztában ezekkel, mindenképpen javasolt az inkább elegáns, mint sportos viselet. Fontos, hogy kényelmesen mozogjunk öltözékünkben, kerüljük a túl szűk szabású és a műszálas anyagból készült darabokat.
Elég izgalomban lesz részünk anélkül is... A munkaidő többnyire fogós kérdés. Leginkább, hogy meddig tart. Addig, ameddig van feladat, vagy ameddig benn van a főnök? Ne akarjuk saját felelősségre beosztani munkaidőnket, és ebéd után hangosan elköszönni a többiektől abból kiindulva, hogy az előző cégünknél ezt megengedhettük magunknak. Biztos ott sem egy hét után. Inkább kérdezzük ki valamelyik megbízhatónak tűnő munkatársat a témában.
Agresszivitás helyett asszertivitás
Igyekezzünk okosan kezelni a felmerülő konfliktusokat, problémákat. Nézeteltéréseknél ne szaladjunk rögtön a főnökhöz! Az árulkodás miatt igencsak megcsappanhat a kollégák irántunk érzett rokonszenve, és általában a főnök sem veszi jó néven. Ajánlott a problémák azonnali, helyszínen történő megbeszélése, ne hordozgassuk a sérelmeket - az sosem jó!
A minél zökkenőmentesebb megoldás érdekében ne vádaskodjunk, inkább próbáljunk érzéseinkről beszélni, és "úgy érzem, hogy" felütéssel kezdeni a mondatot. A hangsúly is fontos: kerüljük az ingerült, hangos beszédet, törekedjünk a nyugodt hangvételre.
Balogh Orsolya
(Első megjelenés: Állás és Karrier)